SEGITSETEK!
2010 február 3. | Szerző: kati_75
Ezt a blogot azért kezdtem el irni: 1.Családom tagjainak,hogy megismerjenek. 2.Magamnak. 3.MINDENKINEK AKIT AZ ÉLET KÜLÖNBÖZŐ SZAKADÉKOKBA LÖKÖTT,hogy rájöjjön,ki lehet mászni mindből,de ha nem,legalábbis stabilan meg lehet kapaszkodni,hogy ne essünk mélyebbre.Nagyon kevés időm van irni,általában leülök és minden piszkozt nélkül irom ki magamból ami előjön az adott évekről.Én rtem,tudom követni,hisz az én életem.Szeretném ha egy kis visszajelzést adnátok,csak egy ok.-t,hogy Ti is képben vagytok,követhető amit irok.Kérdezzetek,ha valami nem világos,akár rólam,akár az eseményekől,a következő bejegyzésben válaszolok.Folytatom a történetem hamarosan,hisz amit eddig irtam,csak a kezdet.KÖSZI,HOGY ELOLVASTAD.folyt köv.
ELSŐ SZERELEM.
2010 február 2. | Szerző: kati_75
Hamar beilleszkedtem a középiskolai osztályba,már az első napokban összebarátkoztam egy lánnyal,mellém ült Ildinek hivták.Attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk és barátságunk még ma is tart.Nehéz volt a suli,nagyon sokat rontottam,Mari és Nándi korrepetáltak,nekik köszönhetem,hogy nem buktam matekból.Minden évben volt iskolabál.Első évben izgatottan készültem rá,mivel még sosem voltam bálban.Fel is kért egy jóképü fiu táncolni,és egész este beszélgettünk,táncoltunk,majd hazakisért a mamáékhoz.Gézának hivták,idősebb volt nálam,ha jól emlékszem 5 évvel,már akkor dolgozott.Minden nap jött elém,kisért haza.Időnként moziba mentünk,vagy beültünk valahová beszélgetni délután.Egyszer csak azt vettem észre,hogy szerelmes vagyok.Mamáék is azt hiszem kedvelték,hallgatta a papa történeteit türelemmel.Jött a szilveszter és megengedték,hogy elmehessek vele szilveszterezni a barátaihoz.Hát akkor szilveszterkor nemcsak táncoltunk,hogy finomabban fejezzem ki magam.Nagyon boldog voltam és gondoltam ezt egy naplóban rögzitem.Mindent szépen leirtam,de vesztemre a mama megtalálta és el is olvasta.Hát mit mondjak volt belőle botrány.Egy darabig nem találkozhattunk,de mivel a papának Géza elmondta,hogy szeret és komolyak a szándékai engedtek a szigorból.Ujra találkozhattunk ment minden tovább.Nyárra jelentkeztem épitőtáborba Ildivel együtt.A világ végének mondható Kunbajára mentünk.Mondtam Gézának csak két hét,nem kell látogatni jönnie.Minden nap irtam neki.Egyszercsak szóltak hogy keresnek kint a kapunál.Mondanom sem kell,hogy Géza és a barátja jöttek motorral.Nem tudom a mai napig,hogy miért,lehet,hogy szégyeltem,hogy utánnam jött,vagy csak dacból mert mondtam,hogy ne jöjjön,egyszerüen nem mentem ki hozzá.Egy darabig ott voltak a kapuban azután elmentek.Már akkor megbántam.Hazajöttem,kerestem a munkahelyén telefonon közölték,kilépett,egyszer elmentem hozzájuk,nem nyitott ajtót senki.Borzsztóan boldogtalan voltam,állandóan lestem az iskolában a kaput,mikor jön,vártam otthon,de nem jött.Csak kb 10 év mulva láttam viszont.Sokat gondoltam rá azóta,mi lett volna ha akkor nem vagyok olyan hülye.Jártam tovább a suliba,összeszedtem magam a tanulásba,de fiuk társaságát nem kerestem.
köszönöm a jótanácsoat
2010 január 29. | Szerző: kati_75
Most nincs sok időm irni,Kedves klotildmatild,mint látod máris hallgatok rád.hgj.-nek üzenem,igen akkor amikor ezek történtek nem volt jó,de most nagy örömet ad,hogy mint látom másokat érdekel a sorsom.Nem tudom hány bejegyzést lehet irni egy blogba,de még rengeteg a mondandóm.Mivel jelenleg is egy négytagu családban ugymond én vagyok a banya any igy nagyon kevés időm van csak kis léptékben haladok,de máris jobb a közérzetem.Mindenkinek aki polvassa kivánok,kellermes nyugodt hétvégét.
ANYAI NAGYSZÜLEIM
2010 január 29. | Szerző: kati_75
NAGYSZÜLEIM EGYSZERÜ EMBEREK VOLTAK.EGY SZOBA KONYHÁS BÉRLAKÁSBAN NEVELTÉK FEL HÁROM LÁNYUKAT TIZTESSÉGBEN BECSÜLETBEN.AZT A HÁZAT AMIBEN ÉN ÉLTEM VELÜK A PAPA TUDOMÁSOM SZERINT EGYEDÜL ÉPITETTE APRÁNKÉNT,CSAK A TETŐT CSINÁLTA SZAKEMBER.EGY KIS KERTVÁROSI POSTAHIVATALT VEZETETT.A MAMA ÉJSZAKÁNKÉNT TAKARITOTT.MIRE ÁTKÖLTÖZTEK AZ UJ HÁZBA A LÁNYOK MÁR NAGYOK VOLTAK.NEMSOKKAL KÉSŐBB KÖLTÖZTÜNK MI ODA ANYUVAL A VÁLÁS UTÁN.GONDOLOM AKKORIBAN TÖRTÉNT,HOGY A MAMA MÁR NEM JÁRT EL DOLGOZNI CSAK A PAPA.SZEGÉNY 1969.-BEN ÁTÉLT EGY PSTARABLÁST,AMI UTÁN RÖGTÖN INFARKTUST KAPOTT,ERRE MÁR EMLÉKSZEM MRT OTT LAKTUNK.MÁR AKKORIBAN IS BETEG VOLT A LÁBA,MESÉLTE HOGY TÖBBSZÖR MÜTÖTTÉK TROMBÓZISSAL.EGYSZERÜSÉGE ELLENÉRE RENGETEGET OLVASOTT,ESTÉNKÉNT AMIKOR NEM VOLT MÉG TV MÜSOR ANNYI MINT MOST,HANGOSAN FELOLVASOTT NEKEM ÉS A MAMÁNAK, AZ ELSŐ AMIRE EMLÉKSZEM A MÜNCHAUSEN BÁRÓ VOLT AMIT NAGYON SZERETTEM.MINDKETTEN VALLÁSOSAK VOLTAK,A VASÁRNAPI MISE ÉLETÜNK RÉSZE VOLT.PRÓBÁLTÁK VELEM IS MEGISMERTETNI A KATOLIKUS TANOKAT,JÁRTAM HITTANRA IS,DE NEMIGEN HITTEM ABBAN AMIT TANULTAM.MI SEM SZEMLÉLETESEBB PÉLDA,MINTHOGY ELSŐÁLDOZNI KÉSZÜLTEM.NEMIGEN TUDTAM AZ ÉNEKEKET,ÉS AMIKOR OTT ÁLLTAM FEHÉRBE ÖLTÖZVE AZ OLTÁR ELŐTT,A PADOKBAN TELE EMBEREKKEL,OTT ÜLT AZ EGÉSZ CSALÁD,ÉN AKKOR IS ARRA KONCENTRÁLTAM NEHOGY ELRONTSAK VALAMIT.MEG LETT AZ EREDMÉNYE,MEGGYUJTOTTAM A MELLETTEM ÁLLÓ LÁNY FÁTYLÁT.ENNYIT AZ ÁLDOZÁSRÓL.FOLYTATOM,DE MOST MEGYEK FŐZNI.Bocsi,napok teltek el,hogy az előző sorokat irtam,most folytatom,nézzétek el,ha időnként hibázom,nem igazán értek ehhez az egészhez,csak gondolaqtaim vannak,időm irni kevés és ezért van tele az egész hibákkal.Ami eszembe jut azt igyekszem minél előbb kiirni magambóé,ami van rá időm.Folytassuk inkább a történetet.Nagyszüleimnél tartottam.A papa 1909.-ben,a mama 1905.-ben született,tehát akkor amikor ujfent hozzájuk kerültem igencsak 60.-as éveikben jártak.Felnevelték három lányukatz, akik önnálló életet éltek.Végre megnyugodhattak volna az ujonnan öregkorukra épitett otthonukban,de nem, ujra visszakaptak engem,immár anya nélkül,minden problémámmal nekik kellett megklüzdeniük.Én 11-12 éves voltam,ők 60 vagy felette.Rengetek probléma adódott velem.Nekem nem volt értékitéletem,kamasz lány lettem akit ők nagyon féltettek mindentől és nem volt senki aki segitsen az én nevelésemben.Mindhárom lányuk élte a maga életét.Mari anyu legkissebb huga-az előző részekből ismerheted-A férje,Nándi szüleinél lakott,minden szombaton jött.Talán azért mert korban legközelebb álltak hozzám,akkor is jobban mertek véleményt nyilvánitani anyámról és erről az egész helyzetről,de engem is jobban tudtak kezelni.Ettől az időszaktól kezdve a mai napig,mint anyám és apám tekintek rájuk,és amig élek ez már igy is fog maradni,függetlenül attól mi történt a következő években.Anyu középső testvére, KERESZTANYÁM,eddig az időpontigamiről az előbbi fejezetekben szó volt nemigazán volt része az életemnek.Önálló életet élt,férjnél volt,és ANIKÓ első gyerrmeke,ha jól tudom 69 körül született.Képzeljj el egy kaucsukbabát,hatalmas szemekkel,két coffal.de élőben.Ez volt az én unokahugom,imádtam.10 évvel fiaalabb mint én,sokat játszottunk eggyütt a mamáéknál,örök emlék marad,ahogy szánkóztatom a kertben,hintáztatom,vigyázok rá.Lassan elteltek az évek,és 8.-os lettem,pályát kellett választani,és nekem fogalmam nem volt mi is legyek.Mivel szépen irtam,és a tanulmányi átlagom,csak 4.-es volt,közgazdasádi szakközépbe jelentkeztem,ahová fel is vettek.folyt.köv.
MENEKÜLÉS EGY NEVELŐAPA ELŐL
2010 január 27. | Szerző: kati_75
EBBEN AZ IDŐBEN EGYRE RITKÁBBAN JÁRTAM APUÉKHOZ.TUDOM,MESÉLTEM NEKIK AZ UJ APAJELÖLTRL,KÉRDEZTÉK MILYEN ÉS ÉN MEGMONDTAM,NEM KEDVELEM.EGYEDÜL NEM MEHETTEM,ŐK NEM JELENTKEZTEK,IGY LASSAN ELMARADTAK A LÁTOGATÁSOK.KÉSŐBB TUDTAM MEG,HOGY A VÁLÁS UTÁN APU EGYMÁS UTÁN KÉTSZER INFARKTUST KAPOTT.MINDEGYIKÜK NEHEZEN VISELTE,HOGY NEM VAGYOK OTT,ÜRES VOLT NÉLKÜLEM A HÁZ.A MAMA IS BETEG LETT MÉHNYAKRÁKOT ÁLLAPITOTTAK MEG NÁLA.MIVEL AKKORIBAN NEMIGEN VOLT KEMOTERÁPIA,KOBALT RUDAKKAL KEZELTÉK HÜVELYEN KERESZTÜL TÖBB HÓNAPIG.AZT MONDTA MAGA VOLT A POKOL,DE SZERENCSÉRE TÜNETMENTES LETT.EZT PERSZE AKKOR NEM TUDTAM,MOSTMÁR MEGÉRTEM MIÉRT IS NEM JELENTKEZTEK,VOLT ELÉG BAJUK.69.-BEN ANYU LAKÁST KAPOTT IDE MÁR HÁRMAN KÖLTÖZTÜNK.ÉLETEMBEN ELŐSZÖR KÜLÖN SZOBÁM VOLT,ÉS AKKOR FÜRÖDTEM AMIKOR AKARTAM MINDIG VOLT MELEGVIZ,CSAK A KERT HIÁNYZOTT.MINDEN SZOMBATON ÁTMENTÜNK A MAMÁÉKHOZ,ÖSSZEGYÜLT A CSALÁD,MARIÉK,ANYU KÖZÉPSŐ TESTVÉRÉÉK,ŐT EZENTUL KERESZTKÉNT SZÓLITOM MAJD,MIVEL Ő VOLT KERESZTANYÁM RAJTA IS RAGADT NÁLAM EZ A NÉV.BESZÉLGETTÜNK,NÉHA KANASZTÁT JÁTSZOTTAK.NAGYON SZERETTEM EZEKET A SZOMBATOKAT.5.-ET JÁRTAM AZ ISKOLÁBAN,ÉS LASSAN A GYEREKBŐL KEZDTEM SERDÜLŐ LÁNNYÁ VÁLTOZNI.ÁLLITÓLAG NAGYON SZÉP KISLÁNY VOLTAM.MEGJEGYZEM VOLT KITŐL ÖRÖKÖLNÖM,HISZEN ANYU IS NAGYON SZÉP VOLT.SAJNOS MÁRA ENNEK NÁLAM MÁR NYOMA SINCS,LEGFŐBB BIZONYITÉK ERRE HOGY A PÁROM KEDVESEN BANYÁNAK NEVEZ.NEVELŐAPÁMAT IS BEFOGADTA A CSALÁD,TEHÁT ELÉG NYUGALOMBAN TELT EZ AZ IDŐSZAK,DE NEM SOKÁIG.MAGAM SEM TUDOM MÁR MIKOR ÉS HOGY KEZDŐDÖTT,DE EGYSZER ARRA ÉBREDTEM,A NEVELŐAPÁM OTT ÁLL MELLETTEM EGYSZÁL PIZSAMÁBAN ÉS BE AKAR MÁSZNI MRELLÉM AZ ÁGYBA.ÜTÖTTEM RUGTAM VÁGTAM,BEMENEKÜLTEM A FÜRDŐSZOBÁBA.ETTŐL VISSZAHŐKÖLT,DE BEORDITOTTA,HA ELMONDOM VALAKINEK MEGÖL,DE KÜLÖNBEN SEM HINNÉ E3L SENKI.GYORSAN FELÖLTÖZTEM LEMENTEM A PARKBA ÉS VÁRTAM MIKOR JÖN MEG ANYU.ETTŐL KEZDVE ALIG VÁRTA HOGY ANYU ELMENJEN ILYEN OLYAN ÜRÜGGYEL MINDIG PRBÁLKOZOTT,ÉN VÉDEKEZTEM ÉS LEGTÖBBSZÖR LENT VOLTAM AZ UTCÁN.VOLT HOGY HÓNAPOKIG NEM CSINÁLTA AZT HITTEM RÁJÖTT,HOGY ELŐBB ÖLÖM MEG MINT ENGEDJEK NEKI.TÉVEDTEM MERT IDŐRŐL IDŐRE UJRAKEZDTE.IGY JÁRTAM ISKOLÁBA,MEGLÁTSZOTT AZ EREDMÉNYEIMEN SOKAT RPONTOTTAM.SENKI SEMMIT NEM TUDOTT,SZOMBATONKÉNT A MAMÁÉKNÁL SEM MERTEM MEGSZÓLALNI.EGYSZER TŐLÜK INDULTUNK GYALOG HAZUA ELŐL ÉN HÁTUL ANYÁM ÉS APÁM.JÖTT SZEMBE E GY AUTÓ,ODANÉZHETTEM ÖSZTÖNÖSEN,MIRE HÁTULRÓL A HAJAMNÁL FOGVA MEGRÁNTOTT,ORDITVA,MIT BÁMULOM AZT A FÉRFIT.AZ AGYAM MINT A SZÁMITÓGÉP EGY PERC ALATT FELFOGTA,HOGY ITT A LEHETŐSÉG.SARKONFORDULVA VISSZAROHANTAM,ORDITVA NYOMTAM A CSENGŐT ENGEDJETEK BE.PERSZE Ő A SARKAMBAN VOLT.SZEGÉNY PAPÁÉK AZT SEM TUDTÁK MI VAN,NEM EMLÉKSZEM OTT VOLTAK-E MÉG A TÖBBIEK,DE AZ ASZTAL KÖRÜL ROHANVA ORDITOTTAM KI MAGAMBŐL MINDENT SARKAMBAN A NEVELŐAPÁMMAL.AZTÁN A PAPA LEÁLLITOTTA,KÖZÖLTE VELE,EZ A GYEREK NEM HAZUDIK,TAKARODJON MIG MEG NEM ÖLI.ANYÁMMAL PEDIG KÖZÖLTE AZT CSINÁL AMIT AKAR DE A GYEREK MARAD.PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB ANYÁM ELMENT NEVELŐAPÁM UTÁN,ATTÓL KEZDVE SZOMBATONKÉNT JÖTT SZERENCSÉRE EGYEDÜL.ENGEM HATALMAS NYUGALOM SZÁLLT MEG,VÉGE A RETTEGÉSNEK.AZT HITTEM ROSSZABB MÁR NEM TÖRTÉNHET VELEM EBBEN AZ ÉLETBEN DE TÉVEDTEM.ELNÉZÉST A HIBÁKÉRT DE MÉG MINDIG REMEGEK HA ERRE GONDOLOK.
ELVÁLT SZÜLŐK GYEREKE….
2010 január 25. | Szerző: kati_75
Igazatok van valóban jó dolog kiirni magunkból a dolgokat.Ma is ugyanazt csináltam mint tegnap mégis valahogy jobban mentek a dolgaim.Főztem,mostam,stb.mint minden nap deközben a gyermekkoromban jártak a gondolataim.Igaz,a lebbencsleves bánta,mert kicsit jobban megpirult a hagyma,de alapvetően feldobódva telt a napom. Folytatom talán ott hol abbahagytam.Még valami volt ebben az időszakban mit nagyon szerettem.Nagyszüleimnek volt egy-két barátja akik hétvégén átjöttek egy kis nótázásra.Szerettem hallgatni a tangóharmónikát és az éneklésüket.Mikor betöltöttem a 6.-ik évemet nagyon készültem az iskolára.Nem sejtettem akkor még,hogy otthon valami gond van.Nagyon szerettem suliba járni.Pontosan már nem emlékszem,hogy mikor történt és arra sem hogyan.Ha jól emlékszem a félévi szünetben édesanyámmal elköltöztünk a szüleihez.Gondolom anyu mondta nekem miért,de nem emlékszem.Ma már tudom,hogy édesapám nagyon sokat ivott,pénzt nem adott haza,és anyu ugy döntött elválik tőle.Gondolom ez nem egyik napról a másikra történt,hogy igy határozott.Másik nagyszüleimhez is jártam korábban néha,de mivel kevés ideig voltam ott és kicsi voltam alig ismertem őket.3 lányuk volt,anyu a legidősebb.A legkisebb lányuk Mari még otthon lakott a mamáéknál,a középsőnek már férje volt ők máshol éltek.Itt is kertes házba kerültem,hatalmas nagy kerttel.Azt hiszem hamar alkalmazkodtam az uj életkörülményekhez,itt is mindenki szeretett,mindenem megvolt,bár csak 1 szoba volt elfértünk benne.Uj iskolába kerültem,uj tanárok tanitottak,uj gyerekekkel barátkoztam.A nagyszüleimet hamar megszerettem.Szörnyen hiányzott mindenki,de leginkább az Éva.Minden második szombaton anyu kivitt a buszvégállomásra és a papa vagy apu értemjött és hétvégére elvittek magukhoz.Eleinte számoltam a napokat és vártam a szombatot,összepakoltam már pénteken.Jó volt velük lenni,de már más.Sokszor előfordult,hogy hiába vártunk nem jött értem senki.Azt hiszem apu felejtett el többnyire értemjönni.Ha ott voltam anyuékról kérdeztek,de soha nem szidták,vagy bántották előttem.Otthon pedig anyuék sem beszéltek előttem apuról semmi rosszat,ha hazamentem megkérdezték mi ujság,hogy vannak.Csendben teltek a napok,a pap és anyu dolgozni mentek,a m,amával voltam,vártam haza a Marit a gimiből,mert ő játszott velem,nagyon ügyesen rajzolt arra emlékszem.Anyu késő este jött sokszor haza mert esti iskolába járt.Igy jártam ki az alsó tagozatot.Jó tanuló voltam,azzal nem volt gond,viszont sok borsot törtem szegény papáék orra alá.
Apuékhoz még sokáig jártam,bár volt hogy többször elmaradt a hétvégi találkozás,aztán egyre ritkult.Egyszer azt hiszem 5.-ik elején anyu elvitt bemutatni valakinek.Egy cukrászdában voltunk,beszélgettünk,majd hazamentünk.Anyu kérdezte mit szólnék hozzá ha ő lenne a nevelőapám.Mit szólhattam volna hisz alig ismertem,bár nem volt szimpatikus sokat nem tehettem.Azt hiszem valamikor ebben az időben mutatta be otthon a Mari is az udvarlóját,Nándit.Rettenetes féltékeny voltam rá,.Féltem,hogy elviszi otthonról a Marit,akit nagyon szerettem.Ez a félelmem később be is igazolódott,emlékszem az esküvőjüket végigbőgtem,és nem voltam hajlandó velük szóbaállni.De akkor még csak udvarolt,és néha elvittek moziba.Többször találkoztunk ezután azzal az emberrel,kedves volt hozzám,de meg nem szerettem.Egy napon anyámat feleségül vette,s ez lett életemnek egyik nagy veszte. folyt.köv.
BOLDOG GYERMEKKOR
2010 január 25. | Szerző: kati_75
Kedves Olvasó!Előre bocsájtom,rimeimmel lehet,hogy idegeid borzolom.Nem tehetek róla,sajátosságom,rimekben tör elő minden gondolatom.51 évet magamból kiirni!Remélem hogy birjuk én irni Te olvasni.Kezdetnek elviszlek a paradicsomba,ismerdd meg hol. tett le engem a gólya.Képzelj magad elé egy szép nagy házat,teraszáról nyilik két bejárat.Egyik mögött lakik a Mama a Papa és édesapám huga Éva.A másik mögtt Anyukám,Apukám,és itt vár a kiságyam énrám.Mint egyszem unoka és első gyermek,a szemefénye voltam mindenkinek.Te is tudod mitől boldog egy gyermek?Édessg,játék,játszótárs legyen meg!Az előző kettővel nem volt probléma,játszótársnak pedig ott volt nekem Éva.Mivel mindenki dolgozott,Ő volt ki egész nap velem oglalkozott.Nem tudok hirtelen olyat mondani,amit Ő értem nem akart megtenni.Akkor még kegyes volt hozzám a Jézuska,2 helyen egyszerre várt a karácsonyfa.Persze a sok ajándék is ott volt alatta.Észre sem vettem a nagy boldogságban,ogy édesapámmal csak ritkán játszhattam.Most,hogy az egészet ujra megélem,döbbenek rá,róla alig van emlékem.Előttem van az arca, a mosolya,de nem jut eszembe egyetlen mondata.Egyetlenegy kép jut eszembe róla,a házunk előtt feltesz a szánkóra.Huzza maga után büszkén a szánkót,csak egy a baj?azon gyerek nem volt.Mivel az első méteren leestem,ültem a földön és csak nevettem.Csak az utca végén vette észre mitől olyan könnyü a szánkó mögötte.Ebben a szerető békés környezetben,boldogan telt az első 6 évem.Mielőtt ezt a paradicsomot elhagyom,megyek összeszedem a többi gondolatom. Folyt.köv.
ÉLETEM MONDATOKBAN
2010 január 24. | Szerző: kati_75
Megtanultam: milyen elvált szülők gyereke ként élni,nevelőapa elől menekülni,jobb kezemet elveszteni,elsőként orvost perelni,másságommal megküzdeni,az alkoholizmust kezelni,egykézzel gyermeket vállalni,mások életét tolerálni.Szeretném mindezen rögös uton szerzett tapaszalataimat és gondolataimat ebben a blogban leirni.Segithetnél ha van kérdésed hozzám mindezt szerkeszteni.Annyi minden történt már velem nem tudom hogy kezdjem.Ráadásul blogot sem irtam még soha ez az első.A következő bejegyzésekben megpróbálom életem történetét röviden megmutatni.Ahhoz,hogy életem végig tudd követni,érdemes minden bejegyzést elolvasni.
Klotildmatild.-nak.
2010 február 4. | Szerző: kati_75
A középiskolám közvetlen szomszédságában egy fiu iskola volt.Ildi barátnőmmel együtt jártunk reggelente és nagyon megtetszett nekünk egy fiu.Minden reggel mellettünk utazott a suliig,de sajnos hiába vetettünk rá érzelmes pillantásokat.Később az egyik igen szép osztálytársammal randevuzgatott.Őt kérdezgettük,milyen afiu,merre lakik,később a nevét is megtudtuk.Kitaláltuk a névnapján,hogy felköszöntjük telefonon.Felhivtuk és bemutatkoztunk én voltam Klotild Ildi pedig
Matild.Elmondtuk neki,ha valami nem tetszett a ruháján.Pl.Miért jársz abban a hülye szinü sapkában?stb.Hová mész bulizni a hétvégén?Ilyen dolgokkal traktáltuk majd féléven keresztül.Felhivtuk és beszélgettünk vele,végül már egy telefonos barátsággá alakult az egész.Ha sokáig nem hivtuk Ő kérdezte mi van csajok.Sokszor érdekelte,honnan ismerjük,de mi mindig valami hülyeséggel elütöttük.4.-es év végén aztán megbeszéltünk egy találkát ha jól emlékszem és bemutatkoztunk,hogy mi vagyunk azok.Jót nevetett,hiszen nap mint nap látott minket,de ránk nem gondolt.Ennyi volt,később a suli végeztével többé nem láttam.Milyen a sors,hogy előhozta ezt az apró történetet belőlem a neved.Kivánok Neked szép napot.A történetem folytatására sem kell sokáig várnod.
Oldal ajánlása emailben
X