MEGTALÁLTAM?!
2010 május 25. | Szerző: kati_75
Nagyon hamar megszoktam, hogy ketten önnálló családként müködünk.Sokat csavarogtunk, moziztunk, néha étteremben vacsoráztunk.István kötetlen munkaidőben dolgozott igy csak az én taxis időbeosztásom szabott gátat életünknek.Nem mutattam még be a csaláfját.Édesapja korán 41 évesen maghalt, anyukája ott aradt egyedül Istvánnal és az akkor még kicsi Zsoltival, István öccsével.Ebben az időben már anyukája már nem egyedül élt, volt egy élettársa Zoltán.Furcsállottam, hogy az én családom befogadta Istvánt, minden héten mentünk szinte nagyszüleimhez, igy találkozhattam Nándiékkal, Keresztékkel is. Apai nagyiékhoz is jártunk.Évi és a Mama is megszerették hamar.István családja azonban nem volt rám kiváncsi.Utólag megtudtam, az édesanyja nem jósolt nagy jövőt a kapcsolatunknak, ezért nem sietett magismerkedni velem.István minden szombaton elment meglátogatni a kisfiát Tamást 1-3 órát töltött vele egyenlőre nem forsziroztam, hogy találkozzunk, nemigen értettem a gyerekekhez, nem tuddtam hogy kezeljem a dolgot.Igy érkezett el 1985 karácsonya……Bocsi kedves olvasók hogy ritkán irok, de ilyenkor kewvesebb időm van mint télen, amint tudom folytatom,előrebocsájtva hogy hátralévő életem sem egy unolmas sztori lesz csak kérem türelmeteket. Igyekszem továbbákevesebb hibával tenni mindezt.
ISTVÁN
2010 május 4. | Szerző: kati_75
Odajött hozzám, szabadozva a késésért, majd beszélgetni kezdtünk.Röviden elmondtam addigi életem történetét.Ő is beszélt magáról.Elvált, van egy 2 éves fia, egyedül él egy szoba-konyhás lakásban.Rovarirtóként dolgozik egy kft.-ben kötetlen a munkaideje.Éltalában éttermeken, kórházakban cukrászüzemekben dolgoznak.Zárásig beszélgettünk, utánna hazavitt, mivel kocsival volt, és a házunk előtt még hajnalig beszélgettünk.Megadtam az otthoni és a munkahelyi telefonszámomat is.Anyunak elmondtam mindent azt is hogy rendkivül szimpatikus, jó volt vele lenni.Ettől kezdve minden szabad pillanatunkat együtt töltöttük. Minden nap jött értem a Taxihoz, hazavitt órákig beszélgettünk mindig a ház előtt a kocsiban.Teljesen feldobódva jártam dolgozni, nem mentem a többiekkel sem bulizni.Dolgoztam, utánna vele voltam.Kijártunk a Margitszigetre, Állatkertbe sétálni, mindketten szeretjük az állatokat.Igy ment két hétig mignem következett az éjszakás müszakom.Tudtam, hogy nem fogom birni, hogy éjjel dolgozom, utánna alig alszom, hogy vele lehessek.Mondtam neki, hogy ezen a héten nem tudunk találkozni, majd csak a szabadnapomon.Nem örült Ne3ki, de megértette.Első éjszakás munkanapom után reggel 6.-kor ott várt a kocsival a Taxi előtt.Hazavitt és elmondta, nagyon hiányzom Neki, ugy gondolta, költözzek oda hozzá, közelebb is van a Taxihoz, és szeretné velem megpróbálni az együttélést, hiszen ugy ismerjük meg jobban egymást, a hosszú udvarlásból már mindketten kinőttünk.Mivel én is nagyon megkedveltem nem sokat gondolkodtam a dolgon.Felmentünk hozzánk, anyunak is bemutattam, nagyon szimpatikus volt Neki is sokat beszélgettünk, végül összepakoltuk pár cuccomat és mentünk hozzá.Szoba konyhás lakás volt, mindössze 23 nm.De abban volt galéria, fürdőkád, magyarul majdnem összkomfortot csinált benne.Egy probléma volt, a Wc a folyosón.Kettőnknek bőven elég volt.Semmiben nem szenvedtem hiányt, a hálószoba a galéria, a nappali a szoba alsó része.A konyhában mindennek volt hely, automata mosógéppel tudtam mosni, eyszóval mini összkomfort amolyan legényesen.A kezdeti napokban próbáltm csinositgatni barátságossá tenni apróságokkal azt hiszem sikerült is.Minden nap értem jött a munkahelyemre, volt amikor tepsiszám hozott tortát és sütit, amikor cukrászüzembe dolgozott.Szerencsére nem csinált ügyet abból mit eszünk, hiszen addig a teán és a rántottán kivül nemigen főztem semmit.A szándék megvolt bennem igy időnként szakácskönyvből kotyvasztottam, vagy ő segitett mert volt érzéke a főzéshez és szerette is.Odáig bátorkodtam, hogy egy napon ugy deöntöttem meglepem egy egyszerü kakaós kevert tésztával, mondván azt nem lehet elrontani.Tévedtem.Valami kihagyhattam, mert 1 órai sütés után is lágy volt.SWietnem kellett mert jött haza, hát beleboritottam egy tálba összekevertem, megszórtam meggybefőttel és feltálaltam csokoládé krém cimszóval.Azt mondta ilyen finomat még nem evett.Mikor elmeséltem a történetét jót nevetett.Szépen lassan csiszolódtunk össze és jól éreztem magam,ami rég volt már.Jártunk Anyuhoz, elvittem mindkét nagyszüleimhez bemutatni, megkedvelték, családtagként kezelték első perctől kezdve.Akkortól éreztem magam mégjobban, amikor Gézának elmondtam, hogy találtam valakit akivel hosszab távra szeretném az életemet tervezni, nem akarom becsapni igy szeretném ha nem találkoznánk többé.Megértette bár láttam rajta, hogy fáj neki és én is otthagytam egy darabot nála a szivemből és az életemből,de nyugodt lelkiismerettel töltöttem Istvánnal a napokat.A tenyerén hordozott nem tudtam olyat mondani amit ne tett volna meg értem.Romantikus alkat révén mindig meglepettz vaLAMIVEL.lEGKEDVESEBB SZÓRAKOZÁSUNK AZ ÁLLATKERTI SÉTA VOLT DE MENTÜNK A VIDÁMPARKBA IS, VAGY NÉHA EGY KÖZELI ÉTTEREMBE VACSORÁZNI.Folyt.köv.
1985.
2010 április 25. | Szerző: kati_75
Egyre nehezebben viseltem el a telefonközpontos állást.Nem az én világom egy kalitkában üldögélni egész nap.Anyuval jól elvoltunk ketten, jártam át Budára a társkeresőbe szombatonként, de sehol semmi nem volt számomra inkább csak néztem mások életét.Gézával is ujra sokat találkoztam, de egyre kilátástalanabbnak éreztem a kapcsolatunkat és bizony sokszor furdalt emiatt a lelkiismeretem.Gyakran mentem át apai nagyszüleimhez is.Nagyapám egyre rosszabbul volt, már csak árnyakat látott, és prosztata gondjai is voltak. Kórházba került és februárban meghalt.Ott maradt Évike és a Mama egyedül.Az egyetlen vigaszuk az volt, hogy mondták az orvosok, szegény papa egyre többet szenvedett volna,jobb volt igy,szép életet élt 80 évig.Közben találtam egy hirdetést, hogy a FŐTAXI diszpécsert keres, elmentem jelentkezni,felvettek próbaidőre.Teljesen más világba csöppentem, bár sajnáltam a régi kolleganőimet otthagyni, de megtettem mert nem szerettem a telefonközpontot.A TAXI.-nál nagyon rendesek voltak velem, nem számitott, hogy egykézzel vettem fel a telefonon a rendeléseket, az URH.-t is tudtam kezelni.2 óránként váltottuk egymást, 2 óra rendelésfelvétel, 2 óra URH.Az URH.-t nagyon szerettem, bár volt hogy fárasztott, 400 taxisofőr volt a csatornán és én feleltem értük.Hamar belerázódtam, és megkedveltem.A müszerészek megleptek egy mikrofonos fejhallgatóval, igy még könnyebben dolgoztam.Az egyetlen rossz a 3 müszak volt.Reggel 5.50.-től 14.-ig.Dálután 14.-től 22.-ig. éjjel 22.-től reggel 6.-ig.Az éjszaka volt a legnyugisabb de aludni akkor sem lehetett.2 óránként volt cigiszünet.Egy müszakban kb. 20.-an dolgoztunk, és rengeteget hülyéskedtünk.Mindig történt valami, igazán változatos volt.Azt hiszem február 20.-a körül mentem a klubba és szólt a vezető, hogy valaki szeretne velem megismerkedni akarom e.NANÁ hogy akartam, megbeszélter vele, hogy szombaton este azt hiszem 8.-kor találkozunk a klubban.Eszemen kivül órákig készülődtem már 7.-kor ott voltam.NYolckor telefonált, hogy ne haragudjak, de késni fog, el ne menjek várjam meg.Nemsokkal később belépett az ajtón,öltönyben csinosan egy csokor virággal.Az első amit megállapitottam, kizárt,hogy ez a csinos helyes férfi engem akar megismerni, itt valami büzlik.Folyt.köv.
1984. UJABB RÉMES ÉV!
2010 április 17. | Szerző: kati_75
Ott tartttam életem történetében, hogy teljesen padlóra kerültem, és Parádfürdőn töltöttem 1 hónapot, hogy erősödjek. Ez részben sikerült is. Visszamentem dolgozni, de ott is változások voltak. Felajánlották a telefonközpontosi állást az ujonnan kialakitott telefonközpontban. Elfogadtam, mert a kezem nem volt annyira igénybevéve. A munkaidőm reggeé 8-17.-ig tartott.Én aki addig folyton emberek között voltam és nagyon szerettem a csoportot ahol dolgoztam, egy kalitkában találtam magam, ahonnan még a Wc.-re is rohonva mentem, mert a telefonközpontos nem hagyhatta el a helyét, és hozzá sem mehetett be senki. Egyre inkább kezdtem utálni a munkám. Szórakozni akkoriban nemigen jártam, Gézával is ritkultak a találkozások, azt hiszem abban az évben költöztek új lakásba, de azért egy hónapban minimum 5.-ször találkoztunk igy is.Nézdd el nekem nem tudtam tőle végleg elszakadni. Anyuval is ritkán találkoztam, mignemegy napon közölte, hogy ciszta van a méhében azonnal mütik az Uzsoki kórházban. Aznap mikor mütötték, délután mentem be hozzá. Legnagyobb döbbenetemre sirva kért hogy segitsek neki hazajutni mert az Attila egy állat ha nem azt csinálja amit mond még pisztollyal is fenyegette a lakásban. A kórházban is szólt, hogy be ne engedjék hozzá. Döbbenten mentem haza, először mamáékhoz, hogy elmondjam mi történt és kérdezzem mit tegyek.Másnap a munkahelyemről hivtam a családot, Mariék Kereszték egy emberként mindenben segitettek. Anyut hazavittük, a cuccait pedig a család férfitagjai elhozták attól a dögtől. Utánna többé nem láttuk, anyu elvált töle.Maradtunk ujra ketten, egy idő után anyu ujra járt társkereső klubbokba. Egyszer én is mentem vele.Ugy néztünk ki ketten mint a testvérek soha nem akarták elhinni, hogy az anyukám. az élet viszontagságai mellett is nagyon szép volt még mindig. Ezen az estén megismertem egy fiut, csinos volt, kifejezetten sármos, adonisz alkattal.Attól kezdve együtt töltöttük minden időnket, sőt hozzám is költözött az én kis szobámba.Jártunk táncolni bulizni, de szombat vasárnap sosem volt ott mert hazautazott a szüleihez vidékre.Akkoriban kaptam egy kisebb előleget a kártéritésemből.Ugy döntöttünk, teljesen felujitjuk a szobámat. Nem volt sok butor benne, ha jól emlékszem a szekrényemet eladtuk, nem tudom már pontosan hogy is volt.Leszedtük a tapétát a falről, majd megbeszéltük, hogy a pénzemből ő megveszi a mindent ami kell.Aznap láttam utoljára, amikor elvitte a pénzem. Megadott egy telefonszámot ahol kereshettem a munkahelyén, már nem is tudom milyen cég volt, akkor még emlékeztem a nevére.Mivel a megadott telefonszámot nem vették fel, a telefonkönyvből kikerestem a céget és felhivtam, közölték ilyen nevü dolgozójuk sosem volt.Teljes mértékben ismét padlót fogtam. Mikor azt hittem komolyra fordul a dolog közöttünk, Gézának elmondtam és közöltem vele, hogy nem várok rá tovább, igy abban az időben nem tudtam róla. Persze az első dolgom volt felhivni és elmondani, hogy jártam. Egy órán belül mellettem volt, és folytattuk ott ahol abbahagytuk, mondta hogy nagyon hiányoztam Neki.Tehát 1984 végén ott voltam egy munkahellyel amit nem szerettem, egy üres szobával tapéta nélkül, átkozva és utálva magamat. Nem mást, miért kell nekem minden hülyeségbe belemászni, miért kell nekem mindenáron valakihez tartozni.Egy valamit nem kérdeztem meg magamtól, miért kell a bánatomat időnként alkoholba folytani.Már nem tudom, hgogyan is volt pénzem, de emlékszem vettem tapétát és az én drága jó pótapám a Nándi és a Mari unokatestvére a Heni akit szintén kedveltem de ritkán láttam.Ők ketten jöttek és kitapétázták az én kis kuckomat.Vettem egy egyszemélyes heverőt is, ez volt a berendezés a szobámban.Közben egy vállalati rendezvényen megismerkedtem Anikóval, egy másik épületben dolgozott az egyetemen. Egy kifiut nevelt egyedül, nagyon összebarátkoztunk, attól kezdve együtt jártunk el néha bulizni.Óbudán lakott a Battyányi tér közelében. Nem, messze volt egy bár, ahol müködött egy társkereső klub, ide mindketten bejelentkeztünk, várva a herceget fehér lovon.Szombatonként voltak rendezvények.Anikónak mindig akadt jelöltje, én többnyire csak beszélgettem a többiekkel és segitettem a klubvezetőnek szervezni, adminisztrálni stb. Nagyjából ez volt 1984.Persze mindezen történések közben tartottam a kapcsolatot Apai nagyszüleimmel is, gyakran látogattam őket.
JÓ UJRA IRNI! Igyekszem folytatni minél előbb.
1983. Kényszerpihenő!
2010 március 22. | Szerző: kati_75
Jól indult az évem akkor. Rendszeresen találkozgattunk Gézával, nem kerestem más kapcsolatot. Anyu is jól megvolt a barátjával. Február elején éppen egy hosszu hétvégére készültek Cseszlovákiába. Péntek éjjel indult a vonatuk a Keletiből. Aznap siettem haza, kezemben ewgy szatyorban 4 kristálypohárral, amit nagyon olcsón vettem a budai akkor még SKÁLA áruházban az ebédidő alatt. Egyszóval igyekeztem. A Boráros téren leszálltam a villamosról, és mint minden nap indultam le a hidról a lépcsőn a Hévhez. A második lépcsősor tetején jártam amikor csak eegy ütést éreztem hátulról és elfogyott alólam a lépcső, repültem, majd a lábamra és a fenekemre érkeztem a lépcső alján. Pár máodperccel később egy másik kabátkupac huppant mellém, de ő a fejét ütötte a betonba. Akik látták mondták el, hogy egy részeg férfi elvétette a lépcsfokot és magával sodort a lépcsőn. Hozzá mentőt hivtak, én nem maradtam ott siettem haza felszálltam a Hévre. Mire a Tanácsház térre értünk már éreztem hogy valami nem oké a csizmámban, a megállóban már a többi utas segitett le, hivtak nekem taxit az vitt haza és hivta le anyut a kapu elé, miközben szólt, ha tudom vegyem le a csizmámat. Igen buci lett hamarosan a lábfejem. Anyu beült a taxiba irány a Balesti sebészet. Nem ragozom sokáig, órák mulva derült ki, hogy eltört a sarokcsontom ami fél év gipszet jelent. Anyu hazament a cuccaiért és éjjel a balesetiből ment Cseszlovákiába énb pedig éjjel 1 óra után kerültem haza mentővel és egy fekvőgipsszel. Kérdezték ki van itthon, mondtam, hétfő estig én akkor jön anyukám haza. Rendesek voltak, vizet telefont az ágy mellé tettek . Ott voltam jobbkéz nélkül bal lábam, térdig gipszben.Másnap felhivtam kersztéket ők jöttek el és hoztak enni. 2 napig ettem aludtam tévéztem. Hétfőn már nagyon szoritott a gipsz észrevettem a lábujjaim feldagadtak. Persze aki gipszelte, éppen a Szandokant nézte közben tátott szájjal és jó szorosra csinálta a gipszet. Hétfőn ujra mentő ujra baleseti uj gipsz. A 4 kristálypoharat a balesetibe adtam oda anyunak, sajnos szétrobbantak az ütéstől. A részeget elvitte a mentő később feljelentettem ő fizette a betegállományomat a télikabátomat ami elszakadt stb. Rossz volt az ágyfogság, de Géza sokszor jött, különben olvastam és tv.-t néztem. Pár héttel később vitt a mentő, járógipszet kapok mondta a doki. Örültem, végre kimozdulhatok, már április volt jó idő.A gipszelőben estem pofára. A llábfejemre azt hiszem cinkkel átitatott gézt tekertek vastagon a bokámig. Gondoltam ez jó nem gipszelik. Aztán jött a java. A térdemtől a bokámig gipszeltek, a gipszbe pedig egy fém keretet épitette be, a keret alján kellett járnom, a lábam a levegőben. Borzalmas nehéz volt ez az egész tákolat, még jó hogy továbbra is mentővel vittek a kontrolokra. Hazaérve szólni kellett az alattunk lakónak, ne haragudjon a dübörgésért csak én közlekedek. Első éjjel a felpolcolt lábfejem hozzáragadt a párnához mert megolvadt a cink, és ezt minden éjjel eljátszotta. Néha Gézával lementünk a levegőre egy kicsit, de nemigen mocorogtam, mert cipő sem nagyon fért a vas és a lábam közé. A fürdés az katasztrófa volt a gipszelt lábam a mosógépre volt kirakva egyensulyom one, mindifg anyu segitett. egy idő után viszketni kezdett a lábam a gipsz alatt, méjg jó hog kötöttem. A hosszu kötötü volt a lábvakaró.Február elején tört el a sarkam és ugy emlékszem valamikor július végén végre levették a gipszet. Mintha nem is az én lábam lett volna, fehér és vékony volt, és a gipsz után tul könnyü mindig rámszoltak ne kapkodd már nincs gipszben. Gondoltuk Gézával megünnepeljük hogy nincs gipsz kimentünk a dunapartra, leteritettünk egy pokrócott és pihentünk élveztük a napsütést. Hazamentünk, beültem a kádba és akkor kezdtem üvölteni. A bal lábamon térdtől bokáig hólyagokban jött a bőr fel.Magyarul megégettem de nem is kicsit. Még egy jópár napig nyomtam az ágyat a hülyeségem miatt.Azt hiszem valamikor szeptemberben mentem vissza dolgozni. Anyu is megismert közben egy férfit, aki korban is jobban illett hozzá mint az eddigi barátja az egy reménytelen kapcsolat volt. Beutatta Attilának hivták, nem volt számomra semmi különös. De nem is nekem csapta a szelet. Annyit tudtam róla, hogy katonatiszt volt. 1983 októberében összeházasodta. Mindenki ott volt a családból, emlékszem a Papa és a Mama még sirdogált is egy kicsit. Anyu elköltözött Attilához én maradtam egyedül. Közben sokat gonsdolkoztam, nekem sem sok esélyem van családra, Géza akit nagyonszeretek reménytelen szerelem, sosem élhetünk együtt. Ettől borzalmasan elkeseredtem. Egyre többet jártam bulizni, kezdtem inni is heti rendszerességgel. Jártunk a barátnőkkel már hétközben is éjszakázni. Táncoltam ittam és nem törődtem semmivel.Persze a szórakozás és az ivás nem két fillér igy egyre zürősebbé vált az anyagi helyzetem is, sok hülyeségbe belevágtam. Gézának ezekről a dolgokról eleinte nem beszéltem. 1983 végére fizikailag is lerobbantam, és karácsony után Parádfürdőn kötöttem ki szanatóriumban.
LELKEK VÁNDORLÁSA
2010 március 19. | Szerző: kati_75
Nagyon szomorú hetem volt, elment Muki, tegnap 2 ujabb szomorú hirt kaptam egy nap alatt ujabb 2 ismerős távozott az élők sorából. Ami öröm az életemben, párom első házasságából született fiának kislánya született március 14.-én, igy afféle exnagyi lettem, ma megyünk megnézni Emmácskát. Ilyen a sors egyik oldaln elvesz a másikon ad. Erőt ad, hogy látom az ujdonsült szülőket milyen boldogok, látom az egészséges gyönyörü kislányt. Az elmult napokban nem volt kedvem irni, de remélem hétvégén folytatom az életem történetét 1983.-ban.
Az ÉLET KÖZBESZÓL!!
2010 március 13. | Szerző: kati_75
Úgy terveztem, hogy időrendi sorrendben irom a blogomat magam és családom életéről, de mot változtatnom kell. Emlékeztek minden bejegyzésemben szerepel Mari Nándi a fiuk Péter. Gyerekkorom óta mellettem állnak jóban rosszban. Amikor én voltam ugymondd a fekete bárány rájuk mindig számithattam. Bármit tettem, mellém álltak, próbálták megmutatni a helyes utat anyám és apám helyett. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Amikor velem történtek a problémák nekik is volt elég. Épitkeztek, 1977 november 7.-én született Péter. Amikor problémáim voltak a tanulással jártam hozzájuk, a Nándi unokaöccsével Mukival együtt. Egyidősek voltunk, egyszerre segitettek. Emlékszem sokat kinlódtak velünk, én nem de Muki továbbtanult. Jellemzően Nándiékra tudom, hogy Mukival is ugyanugy bántak mint velem, bármi gondja volt segitették .Később az évek során ritkán találkoztunk, Néha Mariéknál összefutottunk, tudtam, hogy megnősült két fia született.Nem tudom mi volt a feleségével, de egyedül nevelte fel végül a két gyereket. Mari egyre gyakrabban betegeskedett, és tudom, hogy Muki akkoriban is ott volt a közelükben.Mariék egy nagy házban éltek, együtt Nándi édesanyjával és nevelőapjával. Nándinak volt egy bátyja is Ernő. Nem tudom ponosan valamikor 90 körül 51 éves korában sajnos meghalt, hátrahagyva feleségét, Eszter lányát és Ernő fiát. Szeptembe 14.-én lesz három éve, hogy Nándi is hirtelen 60. évében meghalt. Ott maradt a Mici néni- Nándi édesanyja- Mari és Péter. Nándi halála után Muki minden nap ment hozzájuk, amit lehetett segitett. Mari sokszor mondta, a testvérem, a fiam, a barátom egy személyben. Jó volt tudnom, hogy vigyáz rájuk és mellettük van. Tegnap előtt estig.
MUKI 1958. ÁPRILIS 1.- 2010. MÁRCIUS 11.
Tegnap előtt este ping-pongozás közben a csepeli sportcsarnokban összeesett és már nem tudtak rajta segiteni. Április 1.-én lettvolna 52. éves. Nagyon megviselt a halálhire, pedig alig ismertem, de tudtam, hogy egy csupa sziv lélek ember volt. Marival beszéltem azt mondta mintha a fél oldala hiányozna fel sem fogható.Én még Nánditól sem szakadtam el igazán nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe.Most elment Muki is, szivből sajnálom. Ki kellett ezt irnom magamból, lehet, hogy egy kicsit kesze-kusza és érthetetlen, hogy egy számomra távoli ismerősről miért emlékszem igy meg. Tudom mit érez most Mari és a család többi tagja. Én igy bucsuzom tőle ezzel a pár sorral amit irtam.
A SZERELEM SÖTÉT VEREM.
2010 március 7. | Szerző: kati_75
Annyit csalódtam a kapcsolataimban, egy ideig még táncolni sem jártam, Andor egy hatalmas trauma volt lelkileg és fizikailag is. Mivel egyedül voltam ismét többet gondoltam a múltra. Anyunak volt egy rendszeres kapcsolata egy rém rendes sráccal, bár fiatalabb volt mint ő jól megvoltak. Egyre többet gondoltam Gézára és elhatároztam nyomo zni kezdek utánna. Rengeteg telefonálás után hetekkel később egyszercsak ő volt a vonal másik végén. Meglepődött a hangom hallatán, de a következő kérdése azt hiszem az volt: Hol vagy most? Mivel közeledett a félórás ebédidőm megveszéltük, hogy a munkahelyem szomszédságában egy étteremben találkozunk. Remegő lábakkal, kalapáló szivvel léptem be az étterembe. Rögtön megláttam, Ő semmit sem változott, mintha tegnap láttam volna utoljára. A telefonban nem mondtam el Neki, hogy én már egy jobkézzel kevesebb vagyok, de az első percekben nem ezzel törődtünk. Szemmel láthatóan nagyon örült a találkozásnak, de a félóra alatt szinte alig beszélgettünk. Fogta a kezem és nézett azzal a gyönyörü szemével, azt hiszem mindketten nyeltük vissza a könnyeinket. Semleges dolgokról beszéltünk, kérdezett Anyuékról Papáékról és mindemkiről a családban, ezzel elment az idő. Megbeszéltük, lejár a munkaidőm elém jön,igy is lett. Hazamentünk hozzánk bevackoltunk a szobámba és beszélgettünk.Elmondta, hogy amikor lejött az épitőtáborba a barátjával, annyira hiányoztam neki, hogy nem tudott várni mig hazaérek.Napokig készült, ajándékot vett örült,hogy hétvégén legalább a közelembe lesz, de mint tudjuk az előzményekből az én hülyeségem miatt ebből semmi nem lett. Kapott egy rendkivül jó állásajánlatot elfogadta és mire én hazajöttem már ott dolgozott. Nagyon haragudott rám és megmondta mindenkinek ne beszéljen rólam ha keresem. Lehet hogyakkor én adtam fel könnyen a keresést! Elmondta, hogy nagyon rossz időszak volt az életében mig tultette magát a történteken. Megismerkedett egy lánnyal, később feleségül vette és született két gyermekük. Én is elmondtam mi volt az elmúlt 10 évben, a kezemen teljesen ledöbbent, de szerencsére ugy vettem észre nem zavarja. Elég sokáig ott, valamikor este ment haza. Nagyon borzasztóan éreztem magam. Számitottam rá, hogy éli az életét és van családja, de az újbóli találkozás előhozta a régi érzelmeket. Másnap legnagyobb meglepetésemre ott állt délután a munkahelyem előtt. Elmondta, hogy ő is igy érez. Ettől kezdve naponta beszéltünk telefonon és átlag héti 3 alkalommal találkoztunk. Vagy nálunk voltunk vagy csatangoltunk a szigeten vagy beültünk valahová. Bár tudtam, hogy ez az ut nem vezet sehová, itélj el kedves olvasó, de nagyon boldog voltam. Csak az ünnepeket és a hétvégéket birtam nehezen.Igy töltöttem az 1982.-es év karácsonyát és szilveszterét. Persze jártam vissza Apuékhoz-én már csak igy irom hiába nincs már-,Papáékhoz, és Mariékhoz is. Ildi barátnőmmel akkoriban leveleztünk, megirtam Gézát neki, örült, hogy ujra találkoztam vele. Férjnél volt, költöztek igy nem jártam hozzájuk de hetente irtunk egymásnak, épp most találtam meg ezeket a leveleket.Hogy mi volt 1983.-ban? Megint rögtön évelején alakult az életem,ki nem maradhatna egy év, hogy velem ne történjen valami.
KEDVES ARC MÖGÖTT IS LEHET ÖRDÖG
2010 március 4. | Szerző: kati_75
Nem sokáig voltam magányos egy nyári diszkohajózás alkalmával találkoztam Andorral. Eleinte fel sem tünt, hogy sántit, pedig egy baleset következtében elvesztette a lábát. Tetszett, hogy ugyanugy szemléli a dolgokat mint én, sokat beszélgettünk. Rokkantnyugdijas volt 20.-on évesen, otthon dolgozott mint müszerész. Néha értem jött kocsival, moziba vagy vacsorázni mentünk. Mivel nagyon messze laktunk egymástól felvetődtt, költözzek hozzá ismerjük meg egymást ugymondd közelebbről. Egyedül lakott egy 3 szobás lakásban. Belementem, bár a szimpátián kivül nem sokat tudtam róla. Összeköltöztünk, én külön szobába voltam, igy nem zavartuk egymást, ha valamelyikünk későig fent volt, de persze aludtunk együtt is. Nálam itt kezdődött a gond, mert nem volt jó, de gondoltam idővel majd összecsiszolódunk. Elég zárkozott életet éltünk, sehová nem jártunk csak az emeleten lakó házaspárhoz néáha akikkel jóban volt. Ő minden héten többször elment este valahová a mGNÓJÁVAL, AZT MONDTA EGY ÉTTEREM AHOL Ő SZOLGÁLTATJA A ZENÉT. áLTALÁBAN HAJNALBAN JÖTT HAZA. Rövid időn belül kiderült, hogy nemigen vagyunk egymáshoz valók. Nekem hiányzott a nyüzsi amit megszoktram, ő nem vitt sehová. Egy alkalommal amikor indulni készült közöltem megyek vele, vita majd veszekedés lett. Jóval erősebb fizikumu volt, behajitott a speizba, a botjával még meg is csapott, rámzárta az ajtót. Hallottam ahogy elmegy, ott zokogtam a speizban, majd azt hiszem el is aludtam.Valamikor arra eszméltem, hogy valaki megragadja az arcom és papirt töm a számba, uj4ra zárodott az ajtó elment. Reggel nyilt a zár és kiengedett, hiába kért bocsánatot én már féltem, és ezt megérezte. Nem ment napokig sehová. Egyszer este megint készült el, alig ment el a kocsival, ugy ahogy voltam kirohantam a lakásból fel a baráti házaspárhoz, és elmondtam mi történt.Nagyon rendesek voltak, maradjak mondták, akkor mesélték el hogy tulajdonképpen milyen agressziv emberrel is hozott össze A SORS.aZ Ő GYEREKEIK IS FÉLTEK TŐLE, MERT A BOTJÁVAL RIOGATTA ŐKET ÉS UGY TUDJÁK TÖBBSZÖR KEVEREDETT VEREKEDÉSEKBE IS. Ott maradhattam ők figyelték mikor jött haza, de nem ment el otthonról igy nem mertem lemenni, Náluk is keresett, de azt mondták nem láttak, a gyerekek szobájában bujtattak el.Másnap reggel Andor elment otthonról, lementem gyorsan összeraktam a cuccom, segitewttek felvinni, a kulcsot pedig bedobtam az ajtón. Este ez házaspár bepakolt cuccostól az autójukba és elvitt Marihoz és Nándihoz. Igy usztam meg ezt a kapcsolatot. Feljelentettem a rendőrségen már ismerték a nevét, több agressziv ügye volt. Mi történt vele utánna azóta sem tudom. Szerencsére nem tartott sokáig a kapcsolatunk,1982 őszén ujra otthon voltam. Mondanom sem kell kapcsolatot ezekután nemigen kerestem. Egyre inkább visszagondoltam a multra és az én drága Gézámra.
Ujra!
2011 február 2. | Szerző: kati_75
Ezuton tudatom minden kedves olvasómmal,hogy megvagyok.Sajnos tudjátok eddigi történetemből,hogy az életem folyamatosan és nem mindennapian zajlik.Azelmúlt közel 1 év is tartogatott számomra mindenfélét.Végigolvasom az eddigi bejegyzéseimet és igérem napokon belül folytatom.Ujra vissza kell lépnem a multba bár sokszor inkább a jelenemről irnék,de be akarom tartani azt ahogy eddig irtam.Akiket érdekel tovább is a történetem, pár nap türelmet kérek.MINDENKINEK EZUTON KIVÁNOK BOLDOG ÉS BÉKÉS 2011.-ES ÉVET!!!!
Láttam MARICA nevét is a hozzászólok között,de nem irt semmit, remélem irni fog ujra.Köszönöm a türelmeteket,nemsokára ujra itt leszek.
Oldal ajánlása emailben
X