SZOMORÚ MÁRCIUS

2010 március 3. | Szerző: kati_75 |

Az első két hónap ugyemlékszem jól telt, voltunk Jenővel Apuéknál is. Szegény papa nemsokat látott Jenőből, sajnos egy gyógyithatatlan szembetegség miatt szinte csak árnyakat látott már. Apu is egyre rosszabbul volzt. A két lábában 0.-ás vérkeringés, érszükület volt, mindig nagyon fázott és sokat fájt a lába. Szeretettel fogadták Jenőt, örültek hogy végre valaki komoly az életemben. Márciusban nem tudtam menni igy csak egy képeslapot irtam Apunak névnapjára március 24.-re Gábor napra. 25.-én a munkahelyemen szóltak,hogy keresnek. Apuék szomszédja volt, mondta, 24.-én Apu meghalt. Bár tudtuk,hogy előbb utóbb bekövetkezik, egy gyógymód lett volna a betegségére ha mindkét lábát amputálják, ő nem akarta. Mentem ahogy tudtam hozzájuk, mindenki nagyon rossz állapotban volt. Nem könnyü a gyerekét elvesziteni senkinek 50 évesen. Segitettünk Jenővel amit tudtunk intézni. A temetés napján ültünk a ravatalozóban és a papa azt mondta. Fiam menj oda nézdd meg hogy Apád urnája van-e ott hátul rajta a neve. Csendben odamentem, a teremőr rögtön odajött, kértem hagy nézzem meg az urna hátulján ott van-e Apu neve. Kivette az üveg mögül a kezembe nyomta és közölte tanulmányozzam amig akarom. Ha Jenő nem kap el ott esek össze Apámmal a kezemben. Nagyon megviselt elve hogy elment. Bár nemsokat tudtam róla azt tudtamhogy engem és anyámat is nagyon szeretett, csak az alkohol erősebb volt nála. Idősebb korára már teljesen megváltozott sajnos kevés idő adatott meg kettőnknek. Ő volt az első közeli szerettem akit elvesztettem. Az élet azért ment  tovább. Kiderült egyenlőre nem kapok pénzt, fellebezett a kórház. Ettől kezdve megváltozott körülöttem a légkör. Jenő egyre többet ivott sokat nem volt otthon, vagy ha igen veszekedtünk. Mintha a pénz let volna fontosaqbb. NNem ragozom nemsokkal Apu halála után hazaköltöztem. Otthon ébredtem rá, hogy jobb is mert lehet hogy csak a mindenáron kötődni valakihez sodort mellé.Szerettem de nem hagyott tul nagy ürt a szivemben. Később mondta el a Mama, hogy 24.-én reggel Apu nem birt felkelni, Évikét kérte menjen nézze meg irtam.-e. Elolvasta a lapot, nagyon örült neki, pár óra mulva a mama és a papa kezei között halt meg.