AMI EDDIG KIMARADT

2010 február 17. | Szerző: kati_75 |

tEGNAP ÉSTÉTŐL MA DÉLUTÁNIG NEM VOLT nET KAPCSOLATOM, NEM TUDTAM IRNI.mOST EGY KICSIT PIHENTETETM AZ ÉLETEM TÖRTÉNETÉT,NÉHÁNY EPIZÓDOT IROK AMI ESZEMBE JUTOTT.  1.Lengyelországba utazunk! Akkor még kétkezes és kb. 15 éves voltam, amikor csereüdülés cimén beutalót kaptunk a Lengyelországi Krynicába. Hárman mentünk, anyu, nevelőapám és én. Azt hiszem 75.-ben. Szigoru szabályok voltak, nem lehetett pl. egész 500-ast kivinni.Igemán de ott több zlotyt adtak az 511-asért mint 5 db százasért, gondoltuk vinni kéne, De hogy? Anyuról kilométerekre látszik ha valami rosszban sántikál, nem meert semmit eldugni. Akkoriban a nők 50 százaléka nylonrafiából horgolt szatyrokat. Vettem 1 kg. fehér 1 kg. fekete  rafiát. Otthon fogatam az  500.-asokat, felére rátekertem a kiló fekete, felére pedig a kiló fehér fonalat. Szépen elindultunk, de a határnál várni kellett és roppant untam magam, elővettem a horgolótüt és elkezdtem horgolni egy szatyrot váltva a fehér fekete fonalat-Anyu sápadtan kérdezte elment az eszed, kisérted a sorsot. Mondtam neki: Ha a határőr  ebben a várakozó tömegben letekerteti velem a fonalat, megérdemli az 500-ast. Szépen sorrakerültünk, még ha jól emlékszem meg is kérdezte a határőr, hogy mi lesz ebből, én boldogan mondtam szatyor.Pedig ha tudta volna miben mesterkedtem!Átjutottunk a határon kerestük az utat Krynicáig. Haladtunk az aszfalton egyszercsak egy viszonylág széles folyó állta utunkat, de az látszott, hogy a tulparton folytatódik az ut. Helyieket kérdeztünk, kézzel lábbal mi van ilyenkor?Mutatták menjünk bele a vizbe nyugodtan. Kétségeim támadtak, TRABANT-tal voltunk és nem tudtam pontosan, hogy csak a kasznija papir, vagy az alja is. Aggodalmam alaptalan volt, simán átértünk az utra és nemsokkal később megérkeztünk, nagyon jó 2 hetet töltöttünk abban a csodálatos hegyi faluban.  2.JUGOSZLÁVIÁBÓL HAZA. Mint előző bejegyzésemben irtam, elmentünk Jugoszláviába is. Akkor már a jobbom nem volt meg, csak müanyagból. Én juliusi, anyu augusztusi születésü, igy kint ünnepeltünk. Kaptam egy arany fülbevalót, anyu egy gyürüt, és akikkel voltunk ők is vettek némi smukkot. Én még találtam a kempingben egy jóképü karórát is. Akkor is szigor volt, kifelé fel kellett irni egy jegyzékbe mi van nálunk, visszafelé ellenőrizték. Na mi legyen? A müanyag kezemben volt egy aprócska üreg, fogtam egy zsebkendőt mindenki szajréját beletekertem beraktam a kis üregbe.Kellemetlen volt mert nyomta az én szegény csonkocskámat, de a cél érdekében mindent. Sikeresen elgurultunk a határig, határőr kiszállitott a kocsiból. Gondoltam sebaj, ha akarja akár kinyitom a szám belenézhet, vagy helybenfutok, csak le ne vetkőztessen.Megusztam.Átértünk a. határon és igencsak törte már a cucc a kezem, szoltam nevelőapámnak álljunk meg mert igy nem birom hazáig. Megállt egy benzinkutnál, én lecsatoltam a szó szerinzt Aranyjobbot, és elkeztem huzigálni ki a cuccot az órát, a gyürüket, hga jól emlékszem egy láncot is. Ha ott a kutnál ezt valaki látta, lehet hogy kicsit többet tankolt a kelleténél. Egyenlőre ennyi mennem kell a dolgomra. Ha esetleg ezek után holnap nem irnék akkor büntetteimért elvitt a nagy fekete autó. Van még pár ilyen a tarsolyomban mint már egyszer irtam velem mindig történik valami.Ha nem untat benneteket jelezzétek és időnként 1-3.-őt becsusztatok életem történetébe.