HÁZASÉLET!
2010 február 14. | Szerző: kati_75 |
Ott hagytam abba, hogy minden rendben van körülöttem. Nagyon jól éreztem magam a munkhelyemen Két müszakban jártam dolgozni,reggel negyed 8-tól fél 2.-ig, délután fél 2.-től fél 9.-ig. Ha nem volt munka előbb hazamehettünk,és minden szombat szabad volt. Amikor napokig alig volt munka kártyáztunk, még bunkónaplót is vezettünk havonta aki vesztett meghivta a többieket sütire. Volt aki teritőt himzett, volt aki kötött az üres órákban, és ami fontos RENGETEGET HÜLYÉSKEDTÜNK, velem az élen. Ha beteg voltam már jött telefon, mikor jössz már olyan csend van. Egy napon a főnök hivatott. Ugy gondolták, hogy tanuljak. Indul egy féléves programozói iskola, fizeti a cég, kapom a fizetésem nappal pedig járok suliba. Akkoriban a programozók rengeteget kerestek hozzánk képest, kötetlen munkaidőben dolgoztak. Hát mentem tanulni. Iszonyatos nehéz volt, főleg nekem aki a matekhoz sikhülye, logikája nulla. Napi 100 oldalkat kellett tanulni. Tanultam otthon, hátvégén anyóséknál, de nemsokat értettem az egészből. Elmentem a vizsgára de nem feleltem meg, csak egy papirt adtak, hogy végigjártam a sulit. Igy ért utol 78 nyara. Vertem tovább a billentyüket. Otthon sem sokminden változott kivéve engem. Egy idő után azon kaptam magam, hogy iszonyuan féltékeny vagyok. Ha a füszál a Laci felé hajlott, azt is kinyirtam volna. Lestem minden lépését, ha ránézett valakire veszeketem. Tudtam, hogy ez nem normális, próbáltam nem csinálni de nem ment. Nyáron ujra mentünk a Balatonra nyaralni, demár ott is pokol volt. Egyfolytában veszekedtünk, kivéve az ágyban.Ott mindig jól megvoltunk. Egyre többször fordult elő, hogy Laci felhivott a munkahelyeme3n, nem jön haza anyóséknál van segiteni kell anyósomnak az üzletben. Szerettem a két öreget, mondtam persze maradjon csak. Az sem tünt fel, hogy amikor ott voltunk vasárnap délutánonként elment biciklizni, sokszor órákig,mondván kell a kondi. Mindig is hiu volt a testére.Egyre sürübben jött a telefon. Egyszer azt mondta pár napig ott marad mert anyósom lebetegedett. Hamarabb végeztünk a munkahelyen gondoltam egyet, meglepem őket kimegyek hozzájuk. Otthon sehol senki, mentem az üzletbe, vidáman ott trécseltek, anyósomnak persze kutya-baja nem volt. Ösztönösen lehuztam a karikagyürüt az ujjamról, letettem a pultra és szó nélkül eljöttem, taxiba ültem és hazamentem az én kis szobámba. Bizonyos értelemben megkönnyebbültem, de rettenetesen üres lett az életem. Később megtudtam, hogy az üzlet környéknén lakott a barátnője, ugy tudom később ő lett a felesége. Nem tudom mióta tarthatott ez a viszony. Arra is gondoltam, hogy az egész esküvősdi csak időhuzás volt és otthon megbeszélték, vedd el majd később otthagyod, igy megmarad a becsületed.Nem tudom, de azt tudom, hogy szeretett, vaqlószinüleg a féltékrenykedésem is ölte a házasságunkat. Miután kiderült, hogy otthagytam az átlagvélemény az volt, hülyeséget csináltam, kinek fogok én igy kelleni, mégis volt valaki mellettem. Én döntöttem ugy, inkább egyedül, mint hülyének nézve! Igy ért véget első, és eddigi életem utolsó házassága. folyt.köv.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Hát ez tényleg nagyon merész döntés volt részedről! Nagyon várom a folytatást! Remélem, valami jó következik ismét!
En is igy dontottem volna!Varom en is a tovabbiakat!Minden nap olvaslak.