VISSZATÉRÉS A MUNKÁBA

2010 február 12. | Szerző: kati_75 |

Mielőtt folytatnám életem történetét, ugy érzem pár gondolat még kivánkozik az előzőekhez. Talán azért is foglalkoztam akkoriban sokat azzal, hogy akikkel addig beszélgettem elfordultak bezárkóztak irányomban, mert mindig szerettem az emberekkel beszélgetni, sok ember között mozogni. Nagyon hiányzott a társaság. Meglátogatott Ildi barátnőm, ott volt Laci és anyámék, de hiányzott a munkahelyi társaság, a sok együtt mókázás. Helyette egyedül voltam sokat.Általában könnyen teremtek kontaktust az emberekkel és viszonylag hamar megnyilok másoknak.Abban reménykedtem, ha majd megkapom a mükezemet, már nem lesz messziról feltünő, hogy nincs és könnyebb lesz közlekedni, másokkal találkozni. Ugy emlékszem, hogy mintegy szülinapi ajándékként kaptam meg, julius 11.-én töltöttem a 19.-et, és pár napra rá mehettem érte.Szerencsére nem bkv.-val hanem anyuék elvittek. Rettenetesen furcsa volt, a kézfee akár a balkezem, annyira élethü volt, viselni már nem. Egy tok volt, amit ráhuztam a maradékra, a hátamon át egy redőnyzsinór a másik honom alatt vissza anyakamon át a jobb oldalra és ott egy szögre rögzitve.Kigombolt bluz, kivágott poló, ennek lőttek.Nyáron a redőnyzsinór a melegben véresre dörzsölte a hátamm és a bal honaljamat. De jobb volt, mert nem voltam feltünő az utcán elsőre. Igy már ki mertem mozdulni. Járnom kellett a baleseti kórházba izomtornára hetente azt hiszem 2-szer, az uj kézzel már mentem simán. Ha valaki hosszan nézte, észrevette, de már könnyebb volt. Lacival is bátrabban mentem bárhová. Az első dolgom az volt, hogy hztam rá gyürüt, és ráraktam egy órát is. Használni nem tudtam, csak kozmetikai célokat szolgált, ha hazamentemm, akkor be5raktam egy szekrénybe. Egy előnye már akkor volt, sosem hagytam otthon az órámat. Később méginkább tökéletesitettem. Kilakkoztam a körmeit, majd megtanultam kilakkozni a bal kezemen is. Te az ecsetet huzod a körmödön, én a jobb hónom alá teszem az ecsetet és a körmöm huzom az ecseten. Ennyi a különbség, hiába mindenki másképp csinálja, de csinálja! Lassan készültem vissza dolgozni. 19-évesem mereven tiltakoztam a rokkantnyugdij ellen, nekem nem lesz a személyimbe, hogy rokkantnyugdijas. Attól viszont féltem, hogy fogadnak a lányok.A kezemet, ha visszamegyek le kell vennem, mert csak akadályoz mindenben, vajon hogy türik.Október elején mentem vissza. Tudom, hogy a főnök felkészitette őket, ugy fogadtak mintha mi sem történt volna. Közöltem velük, sajnos le kell vennem a kezemet. 8 emberre volt egy 2 ajtós szekrény egy polccal mint öltöző. Mondtam, ha megengedik a polcra teszem, letakarom hogy semmi nem látszik belőle, megengedik-e nem fog zavarni senkit? Megengedték, mi sem természetesebb cimszóval. Attól kezdve sinen voltam. Eleinte csaqk kisebb ada munkát kaptam, lyukkártyára vittük a programokat, vagy az adatokat. Gyakorlatilag mintha gépirnék. Egyre jobban ment egykézzel is a szemem villámgyorsan rögzitette a betüket, a kezem pedig egyre fürgébben ütötte. Egy idő után ugyanolyan leütésszámmal dolgoztam mint a többiek.Tudtam, mert adott idő alatt ugyanannyi kártyám volt mint másnak. Hol sok munka volt, hol semmi. Hétközben dolgoztam, néha moziba mentünk.Hétvégén Anyósoméknál voltunk vasárnap estig, vagy néha bulizni mentünk Laci haverjaival. Sinen voltam, minden egyre jobban ment.