ESKÜVŐ

2010 február 10. | Szerző: kati_75 |

Ott hagytam abba, hogy 1977. május 31.-én hazamentem a kórházból. Egy 126 lakásos 10 emeletes ház VII. emeletén laktunk. Anyám egy ideig félve hagyott egyedül, szerintem arra gondolt, hátha kiugrok az ablakon. Érdekes módon egyszer sem jutott eszembe, hogy bármilyen módon végetvessek az életemnek. Rendezkedni kezdtem a szekrényembe, hogy Laci cuccai majd elférjenek.Kezembe kerültek az ujjatlan ruháim, a félbehagyott kötésem és keresztszemes teritőm. Nagyon szerettem kézimunkázni, megnyugtatott, elterelte a figyelmemet. Kirámoltam őket a gardrobba, mondván ennek vége.Laci jött minden nap munka után, terveztük az esküvői előkészületeket.Kit hivjunk meg, hol tartsukstb. Elmentünk a Tanácsházára, julius 1.-re kaptunk időpontot.Mükezem nem volt még, idő kellett, hogy teljesen meggyógyuljon a sebem.Érdekes módon ha velem volt nem zavart, hogy megbámulnak, néha még utánam is fordulnak. Minden lány mint én is tervezi, hogy gyönyörü lesz az esküvőjén. Nem tudtuk,hogy oldjuk meg, hogyne lőgjon a ruhám ujja.Jött az ötlet, hatalmas un. francia csokrot rendeltünk, és rá lett öltve a ruha ujjára, az ujja pedig a ruhához.Ugy nézett ki mintha tartanám.Eljött a nagy nap, az egész család nálunk gyülekezett és mentünk a Házasságkötőbe.Ott döbbentem le teljeen.A nkistermet béreltük ki, mert nem volt annyi meghivott, hogy többszáz emberre számitottunk volna. Az összes munkatársam, a házból rengeteg lakó, mamájék utcájából rengetegen, a réi osztálytársaim. Csuszott az esküvő mert ki kellett nyittatni a nagytermet.Jó érzés volt, de tudtam sokakat a kiváncsiság hajtott, hogy megnézzék mi van velem. Összességében igazán szép esküvőm volt, az étteremben tartott családi buli is nagyon jól sikerült, még otthon folytattuk hajnalig.Pár nappal később utaztunk a Balatonra nászutra.Anyuék vittek le minket.Jó volt minden leszámitva, hogy ugyan zárt strand volt, kellemetlen volt a sok bámuló tekintet, mi el voltunk foglalva egymással.Itt jegyzem meg, hogy a következő évben még elmentünk a Balatonra nyaralni, mert kaptunk beutalót, de azóta sem igen voltam strandon.Hazajöttünk, és kezdődtek a hétköznapok. Laci és anyámék mentek dolgozni, én ott maradtam egyedül napközben.Próbáltam segiteni anyunak, mostam, megtanultam a teregetésnél, hogy a másik kezemet a fogaimmal a ruha megtarásánál tudom helyettesiteni.Vasaltam,söprögettem felmostam,minden ment, csak nagyon lassan.Amikor már olvashatóan irtam levelet irtam apuéknak,hogy telik az életem. Nem voltak ott az esküvőnkön, mert nehezen mozogtak,papa és apám is beteg volt, vagy nem akartak anyámékkal találkozni nem tudom.Kaptaqm időpontot, mükéz késziotéséhez mintavételre a Dózsa Gyögy utra.Mivel mindenki dolgozott,igy egyeül kellett mennem,Bkv.-val.Felöltöztem,felültem a villamosra.Ült velem szemben egy idősebb hölgy, azt vettem észre,hogy mereven nézi üresen lógó bluzomat és potyognak a könnyei.Szerencsére le kellett szállnom, mert én is majdnem sirva fakadtam.Sikeresen levettékl a gipszmintát a kezemről, leszámitva azt a kis apró momentumot, hogy a srác a lehuzott gipsszel együtt ugymond szörtelenitette a hónaljamat is,orditottam egyet,elfelejtett papirt odatenni.Hazafelé nemcsak a sajnálkozó tekintetekkel, de sajgó honaljammal is meg kellett küzdeni.Akkor már tudtam, én vagyok az akivel mindig történik valami mit csodálkozom.Azt viszont tudtam, amig nem lesz meg az uj jobbkezem,egyedül ki nem teszem a lábam a házból.Még a házon belül sem mozogtam szivesen.Minden lakó ismert,régebben sokat beszélgettem a szomszédokkal,és a házbeli többi lakóval.Mióta hazajöttem, épphogy csak köszöntek és gyorsan továbbmentek, szinte laposkuszásba.Sokat gondolkoztam ezen, volt időm bőven és rájöttem valamire.Hogy mire azt a következő bejegyzésben megirom. folyt. köv.