KÉZ NÉLKÜL

2010 február 8. | Szerző: kati_75 |

VOLT-nincs bejegyzésemet ugy fejeztem be, hogy komában vagyok. Nos 1 hét után fokozatosan vonták tőlem a kábitókat és egyszercsak kinyitottam a szemem. Nem döbbentem meg a látványon ami fogadott, a jobb kezemből válltól lefelé egy kb 20 cm-es rud maradt, vastagon bekötözve.Eleve a fájdalom amit éreztem nem hagyott gondolkodni, 3-4 óránként nyomták a fenekembe a fájdalomcsillapitót. Egy középkoru fehérköpenyes férfi matatott folyton körülöttem ő volt az un. felcser, Jánosnak hivták.Én János nővérnek szólitottam.Ebben az időben a Rehabilitációs intézet ugy tudom flig katonai korház volt még.Tele volt Palesztin nőkkel és férfiakkal, no meg gyerekekkel, akik repeszdsérüléstől szenvedtek és a vöröskereszt hozta őket Magyarországra.Nem volt ritka itt a férfi nővér.Visszatérve hozzám, valahogy az agyam rögzithette az utolsó képet a kezemről,igy tudatalatt már komában is felfoghattam,hogy nem lesz kezem.Pár napig egy 3 ágyas intenziv szobában voltam.Függönyökkel elválasztott 3 ágy volt,én voltam az egyedüli nő.Sok emékem nincs éber voltam már ettem is de felkelni még nem rtudta,m.Pár nap után kerültem egy kórterembe és akkor jött a neheze.A varratokat kiszedték,gyorsan gyógylt a sebem.Csupán csak azt nem tudtam,hogy fogok felöltözni, hogy kötöm be a cipóm stb,magyarul hogy éljek a mindennapokban.Egyre jobban voltam, beosztották a napomat.Reggeli, utánna kezelések.Árammal csapatták az izmaimat a sorvadás ellen.Nem volt fájdalmas csak kellemetlen.Utánna tornaterem ott labdázni különböző tornagyakorlatokat kellett végezni.Mire visszaértem a kórterembe drága jó nagyapám már várt a folyoson minden áldott nap.Jött szegény a trombozisos lábával és mindig hozott valami finomat.Nemigen beszélgettünk arról mi történt inkább a lelket próbálta beléönteni.Ebéd előtt elment.Délután füzetbe kellett mint a dedóban a betüket tanulnom.Később jött Laci majd anyámék.Igy teltek a napok,estére mindig lefáradtam,nem volt időm gondolkozni.Amikor Laci  először bejött hozzám,mondtam Neki visszaadom a gyürüt,mert változtak a körülmények.Közölte,számára semmi nem változott,ugyanugy szeret és ha kikerülök innen összeházasodunk amint lehet.Később megtudtam,hogy az orvosok is ezt tanácsolták,hogy minél előbb legyen esküvő biztos jót tesz a lelkemnek.János nővérnek is sokat köszönhetek,mert ő sem hagyott nyugton,képzeljétek egyszercsak hivott gyere segits kötszert vágni.Azt hittem hülyéskedik,jobb kézzel tudtam bánni az ollóval,de ballal?És egy idő után ment,viszont a cipőmet még mindig másnak kellett kötni.Ha nem voltam lázas akkor hétvégére hazaengedtek.Akkoriban nem volt csak kéthetente szabadszombat.Összefogott a család, ha anyuék dolgoztak,akkor keresztéknél voltam.A fájdalom lassan csökkent,volt helyette egy furcsa érzés.Ugy nevezik FANTOM érés.Évekig megmaradt.Éreztem a kezem,de már nem volt.Sokszor megviccelt,hogy viszket a kisujjam rettenetesen,de nem vakarhattam meg mert nincs.Később rájöttem hol kell megnyomni a maradék kezem ahhoz,hogy elmuljon.Néha a fenekem jobban fájt mint a kezem.A hetekig tartó állandó injekció miatt ugy nézett ki mint a tüpárna,még két év mulva is hámlott.Jött a tavasz, jól voltam,igy közölték május 31.-én hazamehetek.Eddig a kórházban nem lógtam ki a sorból,ssok hasonló beteg volt.Otthon a szobában sem zavart senkit,hogy lóg a ruhám ujja.Minden nap egy kicsit tanultam.Öltözni,aláirni a nevem.Newm tudod ellképzelni mekkora sikerélmény okozott ha sikerült.Aztán eljöt május 31-e és eéhagytam a korházat.Nem tudtam,hogy a neheze akkor kezdődik,addig nemigen volt rossz másnak lenni.Pedig én nem változtam,csak fizikailag.folyt.köv.