Hgj 371.-nek.

2010 február 8. | Szerző: kati_75 |

Köszönöm, hogy ennyire átérzed a sorsomat, valóban igy utólag ami csak eddig a bejegyzésig le van irva az életemből az is sok lenne egy emberöltőnek.Sajnos nem ért még véget a megpróbáltatások sora. Irtad, hogy döbbenet. Na ezért irom ki magamból az egészet, hogy más embereknek talán segit talpraállni a problémajukból a példa. Hozzáteszem, hogy rengeteg hibát én követtem el, nem okolok senkit.A doktornőre sem haragszom, akkor sem gyülöltem azért mert elvétette az injekciót. Egy valamit nem tudok megbocsájtani Neki, hogy nem látogatott meg, nem érdekelte mi történt velem, többé nem nézett a szemembe.  Sajnos addig zongoráztam a gépemen mig sikerült kitörölnöm a Köszönöm c. bejegyzésemet a hozzászólásoddal együtt. Bocs,még csak most tanulom a blogkezelést.Este folytatom a történetet.