VOLT-NINCS!

2010 február 7. | Szerző: kati_75 |

1977. április 8.-a nagypéntek napja volt, a husvét előtti utolsó munkanap. Ott áltam a Szülőotthon folyósóján, reggel 8.-kor többedmagammal. Féltem de gondoltam tul leszek rajta hamar, és Laci jön értem fél 2.-re, ha nincs gond hazamehetek és mjd otthon pihenek. Hamar sorrakerültem, meglepetésemre egy doktornő készült müteni engem. Azóta sem találkoztam nő nőgyógyásszal. Elmondta, most kapok egy injekcót, amitől elbódulok majd. Be is adta a jobb vénámba, annyira fájt,hogy orditottam. Azt mondták, ne hisztizzek. Tovább nem igen emlékszem semmire, egy kórtermi ágyban ébredtem fel, gondoltam tul vagyok mindenen. Valahogy lenéztem a jobb kezemre, és a vénámnál egy világosbarna foltra lettem figyelmes.Ha hozzáértem érzéketlennek tünt. Szóltam egy nővérnek,aki azt mondta hivja a doktornőt.Később visszajött, majd jön a doktornő, de egy császármetszésen van.Nem tudom mennyi idő telt el mire jött megnézte a kezem, majd távozott. Később visszajött, ne ijedjek meg, átvisznek a kórházba ahol majd megnézik mi van a kezemmel. Átvittek, eraktak egy szobába,néha jöttek-mentek,de nemigen szóltak hozzám.Arra emlékszek,hogy a nyakamba adtak egy injekciót ami rettenetesen fájt. Később mondták,várják a mentőt és átvisznek másik kórházba.Közben-ezt már csak utólag tudom anyuéktól-Laci várt a Szülőötthon előtt,és egy szobatárs kiszólt Neki az ablakon,hogy elvittek a kórházba mert valami gondd van. Mire értem jött a mentő már anyu is ott volt, ő jött velem a mentőben.Délutáni csucsforgalom volt,szirénázva dudálva ment velem a mentő,sőt egy rendőrautó is előkerült,az tisztitotta előttünk az utat.Nem kivánom senkinek ezt, nem tudtam miért ilyen sürgős.Közben számtalanszor anyu tartott,le e essek az ágyról a kanyarokban.Megérkeztünk a másik korházba és egyből a mütőben találtam magam.Közölték nem altathatnak szóljak ha fáj.Rengeteg maszkos ember nyüsgött körülöttem.Szépen nézelődtem egy darabig,emlékszem az egyiknek tengerkék szeme volt,csak az látszott ki belőle.Meg is kérdeztem tőle:Mit csinál a mütét után. Jó mi?Órákig szadiztak, a végére elájultam. Akkor közölték anyuékkal, az egész karomban be van minden eremben alvadva a vér,nem tudnak rajtam segiteni. Legközelebbi emlékem, hogy ujra mentőben vagyok, visznek máshová.Ahhogy vettek ki a mentőből ott állt az egész családom. Megint mütő,de itt már elaltattak. Kiderült,az Érsebészeti Klinikán voltam.A lábamból vettek ki ereket és ültették a karomba. 36 órával az injekció beadása után.Örjöngött ezért a prof.miért nem oda vittek rögtön.Sajnos reggelre leállt a vérkeringés a karomban.Anyu mondta, a prof. a könnyeivel küzködve mondta meg neki,hogy nincs más lehetőség, amputálni kell a kezem.Javasolta, hogy Budakeszire vigyenek, mert ott nemcsak a kezemmel,de a lelkemmel is törődni fognak. Én erről az egészről semmit nem tudtam, erős morfinszármazékokat kaptam, mert állitólag anyu szerint ha a takaró széle a kezemhez ért, már orditottam. Legközelebb egy hordágyon eszméltem, ki volt takarva a jobb kezem, a körmeim alatt sötétkék volt, a kézfejem püffedt és lila. Akkor láttam utoljára, és ismét mély koma következett. folyt.köv.

á