1983. Kényszerpihenő!

2010 március 22. | Szerző: kati_75 |

Jól indult az évem akkor. Rendszeresen találkozgattunk Gézával, nem kerestem más kapcsolatot. Anyu is jól megvolt a barátjával. Február elején éppen egy hosszu hétvégére készültek Cseszlovákiába. Péntek éjjel indult a vonatuk a Keletiből. Aznap siettem haza, kezemben ewgy szatyorban 4 kristálypohárral, amit nagyon olcsón vettem a budai akkor még SKÁLA áruházban az ebédidő alatt. Egyszóval igyekeztem. A Boráros téren leszálltam a villamosról, és mint minden nap indultam le a hidról a lépcsőn a Hévhez. A második lépcsősor tetején jártam amikor csak eegy ütést éreztem hátulról és elfogyott alólam a lépcső, repültem, majd a lábamra  és a fenekemre érkeztem a lépcső alján. Pár máodperccel később egy másik kabátkupac huppant mellém, de ő a fejét ütötte a betonba. Akik látták mondták el, hogy egy részeg férfi elvétette a lépcsfokot és magával sodort a lépcsőn. Hozzá mentőt hivtak, én nem maradtam ott siettem haza felszálltam a Hévre. Mire a Tanácsház térre értünk már éreztem hogy valami nem oké a csizmámban, a megállóban már a többi utas segitett le, hivtak nekem taxit az vitt haza és hivta le anyut a kapu elé, miközben szólt, ha tudom vegyem le a csizmámat. Igen buci lett hamarosan a lábfejem. Anyu beült a taxiba irány a Balesti sebészet. Nem ragozom sokáig, órák mulva derült ki, hogy eltört a sarokcsontom ami fél év gipszet jelent. Anyu hazament a cuccaiért és éjjel a balesetiből ment Cseszlovákiába énb pedig éjjel 1 óra után kerültem haza mentővel és egy fekvőgipsszel. Kérdezték ki van itthon, mondtam, hétfő estig én akkor jön anyukám haza. Rendesek voltak, vizet telefont az ágy mellé tettek . Ott voltam jobbkéz nélkül bal lábam, térdig gipszben.Másnap felhivtam kersztéket ők jöttek el és hoztak enni. 2 napig ettem aludtam tévéztem. Hétfőn már nagyon szoritott a gipsz észrevettem a lábujjaim feldagadtak. Persze aki gipszelte, éppen a Szandokant nézte közben tátott szájjal és jó szorosra csinálta a gipszet. Hétfőn ujra mentő ujra baleseti uj gipsz. A 4 kristálypoharat a balesetibe adtam oda anyunak, sajnos szétrobbantak az ütéstől. A részeget elvitte a mentő később feljelentettem ő fizette a betegállományomat a télikabátomat ami elszakadt stb. Rossz volt az ágyfogság, de Géza sokszor jött, különben olvastam és tv.-t néztem. Pár héttel később vitt a mentő, járógipszet kapok mondta a doki. Örültem, végre kimozdulhatok, már április volt jó idő.A gipszelőben estem pofára. A llábfejemre azt hiszem cinkkel átitatott gézt tekertek vastagon a bokámig. Gondoltam ez jó nem gipszelik. Aztán jött a java. A térdemtől a bokámig gipszeltek, a gipszbe pedig egy fém keretet épitette be, a keret alján kellett járnom, a lábam a levegőben. Borzalmas nehéz volt ez az egész tákolat, még jó hogy továbbra is mentővel vittek a kontrolokra. Hazaérve szólni kellett az alattunk lakónak, ne haragudjon a dübörgésért csak én közlekedek. Első éjjel a felpolcolt lábfejem hozzáragadt a párnához mert megolvadt a cink, és ezt minden éjjel eljátszotta. Néha Gézával lementünk a levegőre egy kicsit, de nemigen mocorogtam, mert cipő sem nagyon fért a vas és a lábam közé. A fürdés az katasztrófa volt a gipszelt lábam a mosógépre volt kirakva egyensulyom one, mindifg anyu segitett. egy idő után viszketni kezdett a lábam a gipsz alatt, méjg jó hog kötöttem. A hosszu kötötü volt a lábvakaró.Február elején tört el a sarkam és ugy emlékszem valamikor július végén végre levették a gipszet. Mintha nem is az én lábam lett volna, fehér és vékony volt, és a gipsz után tul könnyü mindig rámszoltak ne kapkodd már nincs gipszben. Gondoltuk Gézával megünnepeljük hogy nincs gipsz kimentünk a dunapartra, leteritettünk egy pokrócott és pihentünk élveztük a napsütést. Hazamentünk, beültem a kádba és akkor kezdtem üvölteni. A bal lábamon térdtől bokáig hólyagokban jött a bőr fel.Magyarul megégettem de nem is kicsit. Még egy jópár napig nyomtam az ágyat a hülyeségem miatt.Azt hiszem valamikor szeptemberben mentem vissza dolgozni. Anyu is megismert közben egy férfit, aki korban is jobban illett hozzá mint az eddigi  barátja az egy reménytelen kapcsolat volt. Beutatta Attilának hivták, nem volt számomra semmi különös. De nem is nekem csapta a szelet. Annyit tudtam róla, hogy katonatiszt volt. 1983 októberében összeházasodta. Mindenki ott volt a családból, emlékszem a Papa és a Mama még sirdogált is egy kicsit. Anyu elköltözött Attilához én maradtam egyedül. Közben sokat gonsdolkoztam, nekem sem sok esélyem van családra, Géza akit nagyonszeretek reménytelen szerelem, sosem élhetünk együtt. Ettől borzalmasan elkeseredtem. Egyre többet jártam bulizni, kezdtem inni is heti rendszerességgel. Jártunk a barátnőkkel már hétközben is éjszakázni. Táncoltam ittam és nem törődtem semmivel.Persze a szórakozás és az ivás nem két fillér igy egyre zürősebbé vált az anyagi helyzetem is, sok hülyeségbe belevágtam. Gézának ezekről a dolgokról eleinte nem beszéltem. 1983 végére fizikailag is lerobbantam, és karácsony után Parádfürdőn kötöttem ki szanatóriumban.