PROBÁLKOZÁSOK

2010 február 19. | Szerző: kati_75 |

Rövid tényvázlat magamnak és Nektek.Tehát:1977.-ben kevesebb lettem egy kézzel, több egy férjjel. 1978 decemberében kitettem a férjem. 1979-1980.-as években kerestem a helyem ujra az életben több kevesebb sikerrel. Jugoszléviai kirándulásunk után nemsokkal Anyu életében döntő változást hozott, hogy nevelőapám kezdett kifelé kacsintatni házasságukból. Vágül egyszercsak elköltözött, ugy tudom egy nála közel 20 évvel fiatalabb lánY miatt. Maradtunk ketten Anyuval. Nekem egyre inkább kezdett hiányozni a szórakozás a táncolás. Egy fiatal kolléganőm aki minden hétvégén eljárt egy klubba csábitott, menjek velük, beadtam a derekam. Mivel mint irtam már nem voltam csunya és különös gonddal válogattam milyen ruha illiki hozzám előbb utobb mindig került fiu a közelembe. Volt akivel csak beszélgettem egy kicsit, volt olyan is akivel egész éjjel tácoltam. Kicsit kellemetlen volt Nekik, nem tudták, hol fogjanak ,de elébe mentem mondtam az illendőség határán belül bárhol, és arra vigyázzanak a kezemet le ne rángassák rólam. Egy idő után volt állandó táncpartnerem is. Nagyon jók voltak ezek a bulik. Anyu sem ült sokáig otthon ő társkereső klubbokba járt táncolni. Igy elvoltunk szépen kettesben. Volt egy taxis fiu egyszer hazavitt, jóval idősebb volt mint Én és ért kb a derekadigolyan humorral áldotta meg a sors, hogy az egész utat hazáig végigröhögtük. !Egymásr találtunk a hülyeségbe.Sokszor hazavitt a melóból, néha elvitt kajálni.Azt hiszem 79 karácsonyán felhivott, nem akarom-e aszilveszter vele tölteni Leningrádba. Gondoltam, Gyulának-igy hivták- megártott a beigli. Elmondta Ibusz ut és nagyon olcsó repülővel 5 nap teljes ellátás. Hát mentünk.Mindketten először repültünk,29.-én tele gatyával mentem Ferihegyre.Át kellett menni valami kapun és a retikülömet egy futószalagra tenni. Persze a kapu rögtön csörgött, mire kiderült, hogy a jobbomon lévő acélcsavarok zavarják és nincs nálam golyószóró. Mentem a többiek uán a tranzitba. Hallotam, a hangosbemondón, Aki a táskáját a futószalagon hagyta menjen az információhoz. Kérdeztem Gyulát: Hogy lehet valaki ilyen hülye hogy elhagyja a retiküljét. Rámnézett :Te Kati hol a táskád?Na tiszta ciki volt, de végül is sikeresen beültünk a gépbe. Az első amit közöltek felszállás előtt mindenki állitsa egyenesbe az ülését és kösse be magát. Mondanom sem kell egyedül az én ülésember volt eltörve valami, hiába próbálták egyenesbe állitani nem ment, igy félig fekvő helyzetben vártam a felszállást.Jött a nagy csörömpölés, megindult a gép, éreztem egy ütést a fejemen és tök sötét lett, de moccanni sem mertem. Amikor már nem zugott és rázkódott az e3gész gép, gondoltam felszálltunk, óvatosan a fejemhez nyultam és lehuztam magamról valamit. Az a valami az én potom 10 kilós irhabundám volt, ami a fejem felett lévő csomagtartóról rámzuhant. Körülöttem mindenki harsányan röhögött. Igy indultam el Leningrádba.Jól éreztük magunkat rengeteget nevettünk, és nagyon finomakat ettünk. Csak vásárolni nem tudtunk, mert az áruházak zárva voltak Bementünk egy édessdégbolta,gondoltam viszek haza cukrot,kértem egy kilót valami becsomagolt bonbonból. A csaj mivel egy dekával több volt, fogta a z egyik csomagolt cukrot és egy késsel ugy papirostól kettévágta majd megnyugodott. Azon már meg sem lepődtem, hohgy a pénztárgépnél ülő egy golyős számolóval kiküttyögte a végösszegeket, majd a végeredményt beütötte a gépbe. Na délután folytatom mennem kell főzni, ez is egy jó időszak még amire szivesen emlékszem.