ELVÁLT SZÜLŐK GYEREKE….

2010 január 25. | Szerző: kati_75 |

Igazatok van valóban jó dolog kiirni magunkból a dolgokat.Ma is ugyanazt csináltam mint tegnap mégis valahogy jobban mentek a dolgaim.Főztem,mostam,stb.mint minden nap deközben a gyermekkoromban jártak a gondolataim.Igaz,a lebbencsleves bánta,mert kicsit jobban megpirult a hagyma,de alapvetően feldobódva telt a napom. Folytatom talán ott hol abbahagytam.Még valami volt ebben az időszakban mit nagyon szerettem.Nagyszüleimnek volt egy-két barátja akik hétvégén átjöttek egy kis nótázásra.Szerettem hallgatni a tangóharmónikát és az éneklésüket.Mikor betöltöttem a 6.-ik évemet nagyon készültem az iskolára.Nem sejtettem akkor még,hogy otthon valami gond van.Nagyon szerettem suliba járni.Pontosan már nem emlékszem,hogy mikor történt és arra sem hogyan.Ha jól emlékszem a félévi szünetben édesanyámmal elköltöztünk a szüleihez.Gondolom anyu mondta nekem miért,de nem emlékszem.Ma már tudom,hogy édesapám nagyon sokat ivott,pénzt nem adott haza,és anyu ugy döntött elválik tőle.Gondolom ez nem egyik napról a másikra történt,hogy igy határozott.Másik nagyszüleimhez is jártam korábban néha,de mivel kevés ideig voltam ott és kicsi voltam alig ismertem őket.3 lányuk volt,anyu a legidősebb.A legkisebb lányuk Mari még otthon lakott a mamáéknál,a középsőnek már férje volt ők máshol éltek.Itt is kertes házba kerültem,hatalmas nagy kerttel.Azt hiszem hamar alkalmazkodtam az uj életkörülményekhez,itt is mindenki szeretett,mindenem megvolt,bár csak 1 szoba volt elfértünk benne.Uj iskolába kerültem,uj tanárok tanitottak,uj gyerekekkel barátkoztam.A nagyszüleimet hamar megszerettem.Szörnyen hiányzott mindenki,de leginkább az Éva.Minden második szombaton anyu kivitt a buszvégállomásra és a papa vagy apu értemjött és hétvégére elvittek magukhoz.Eleinte számoltam a napokat és vártam a szombatot,összepakoltam már pénteken.Jó volt velük lenni,de már más.Sokszor előfordult,hogy hiába vártunk nem jött értem senki.Azt hiszem apu felejtett el többnyire értemjönni.Ha ott voltam anyuékról kérdeztek,de soha nem szidták,vagy bántották előttem.Otthon pedig anyuék  sem beszéltek előttem apuról semmi rosszat,ha hazamentem megkérdezték mi ujság,hogy vannak.Csendben teltek a napok,a pap és anyu dolgozni mentek,a m,amával voltam,vártam haza a Marit a gimiből,mert ő játszott velem,nagyon ügyesen rajzolt arra emlékszem.Anyu késő este jött sokszor haza mert esti iskolába járt.Igy jártam ki az alsó tagozatot.Jó tanuló voltam,azzal nem volt gond,viszont sok borsot törtem szegény papáék orra alá.

Apuékhoz még sokáig jártam,bár volt hogy többször elmaradt a hétvégi találkozás,aztán egyre ritkult.Egyszer azt hiszem 5.-ik elején anyu elvitt bemutatni valakinek.Egy cukrászdában voltunk,beszélgettünk,majd hazamentünk.Anyu kérdezte mit szólnék hozzá ha ő lenne a nevelőapám.Mit szólhattam volna hisz alig ismertem,bár nem volt szimpatikus sokat nem tehettem.Azt hiszem valamikor ebben az időben mutatta be otthon a Mari is az udvarlóját,Nándit.Rettenetes féltékeny voltam rá,.Féltem,hogy elviszi otthonról a Marit,akit nagyon szerettem.Ez a félelmem később be is igazolódott,emlékszem az esküvőjüket végigbőgtem,és nem voltam hajlandó velük szóbaállni.De akkor még csak udvarolt,és néha elvittek moziba.Többször találkoztunk ezután azzal az emberrel,kedves volt hozzám,de meg nem szerettem.Egy napon anyámat feleségül vette,s ez lett életemnek egyik nagy veszte. folyt.köv.